A hétvégét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam rendet tenni a szobámban. Igaz, hogy jó néhány napja már, hogy ideköltöztünk, de azért volt még néhány dolog, amit még nem pakoltam ki a dobozokból, ezért most úgy döntöttem, megejtem ezt. Dobozokba és táskákba is csomagoltunk a költözéskor, de többségét azért sikerült az új helyére tenni. Nekem viszont volt még két csomagom, az egyik egy kartondoboz, a másik pedig egy sporttáska. A dobozba különböző papírok voltak rakva. Mikor az előző otthonunkban belepakoltam, akkor nem is néztem, hogy miket rakok bele, a lényeg csak az volt, hogy papírok legyenek benne. Ahogy most kibontottam, emlékek jutottak eszembe. Elsőként egy régi rajzomat találtam meg, amit még úgy 5 éves koromban készíthettem magamról. Nem szép rajz, az egyszer biztos, de mégis jó volt visszanézni. Hiszen mégiscsak így láttam magamat 5 évesen. De vajon milyen is vagyok valójában? Mikor még kisebb voltam, minden sokkal könnyebb volt. Akkor csak az volt a legnagyobb bajom, hogy kitaláljam, hogy mit játszok aznap. De ez ma már máshogy van. Most van egy barátnőm, aki úgy tűnik már nem az, egy fiú, aki tetszik, de nem mondhatom meg neki és egy másik barátnő, akivel talán jóban lehetek később is. De Kayla-ban csalódtam, akkor honnan tudjam, hogy Mary-ben megbízhatok-e? Próbáltam pakolás közben ezt kiverni a fejemből, de nem tudtam. Aztán úgy döntöttem, hogy lemásolom azt a régi rajzot önmagamról a Naplómra, hogy emlékeztessen, ki is voltam régen. Vonalról-vonalra rajzoltam le ugyanazt, amit a papíron láttam. Szerintem pontosan olyanra sikerült rajzolnom! Legalább ez sikerült, ha már más nem. A rajz alatt még régi fotókat találtam, amelyeknek a többsége valamilyen nyaraláson készült. Milyen boldog voltam akkor! Most is az akarok lenni! Kitűztem ezeket a fotókat az ágyam fölé a faliújságra. Jó lenne, ha ilyen fotók készülnének barátokkal is. Most Mary az egyetlen, akiről azt mondhatom, hogy a barátom, de mivel Kayla undok lett velem, ezért félek, hogy Mary is ilyen lesz. Pedig aranyos lánynak tűnik, de Kayla-ról is ezt gondoltam. És nemcsak én, hanem a szüleim is. De lehet, hogy holnap beszélek majd vele. Nem szeretek senkivel sem veszekedni, úgy ha nem is akarja, hogy a barátomnak tekintsem, azért kibékülhetnénk, hiszen a veszekedés sosem jó. Biztosan ő sem szeret viaskodni. Az is lehet, hogy csak bal lábbal kelt fel, velem is megesik ez néha.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.