Igaz, senki sem kérdezte, de gondoltam, megosztom veletek, hogyan kezdek neki egy regény megírásának. Nos, természetesen ez függ a témától, hiszen nem mindegy, hogy miről szól. Ha ugyanis olyanról, amelynél kell kutatómunka, természetesen azt mindenképp be kell iktatnom. Az ihlet sokféleképp jöhet: van, hogy csak egy kép, de van, hogy valamilyen esemény után kezdődik formálódni valamilyen történet. Ha pedig megvan az ihlet, akkor kezdem összerakni a fejemben a történéseket, kidolgozni a szereplőket. Volt már olyan, hogy mindenféle átgondolás nélkül kezdtem írni egy sztorit, aztán vagy sikerült befejeznem, vagy nem. Igazából arra nincs garancia abban az esetben sem, ha mindent jól átgondolok. Szóval, ha nem átgondolás nélkül kezdek bele, akkor fejben összerakom a történéseket. Ami fontos, hogy honnan akarok elindulni, és hová akarok eljutni. Ha ugyanis ez már kialakult a fejemben, akkor könnyebb összerakni a közötte lévő részeket. Tulajdonképpen eközben rajzolódnak ki még a főszereplők is. Fontos, hogy a történet kigondolásával együtt tudjam, hogy kikről is szól. Úgyhogy mondhatni megálmodom. Pontosabban álmodozom, filmként lejátszom a fejemben a sztorit: eközben pedig nemcsak a cselekményt látom, hanem a szereplőket is. Aztán természetesen jönnek a nevek. Na, az nem mindig könnyű. Ha mondjuk egy kép indította be az ihletet, akkor a kép alapján a főszereplőnek már könnyen adok nevet. Viszont a többiek nevéről az "álmodozás" közben döntök. Kivéve a kisebb szereplőket, vagy azokat, akik írás közben jutnak eszembe. Ugyanis azért, mert fejben lejátszom, hogy honnan hová szeretnék eljutni, igazán akkor tud letisztulni a dolog, ha már nekikezdek az írásnak. Közben ugyanis változtatok egy-egy dolgon, valamint részletesebb lesz, mint ahogyan én azt lejátszom az agyamban (legalábbis általában). Ha pedig kutatómunka kell, akkor azt az álmodozás kezdetén már beiktatom, sőt, az írás közben is előjöhet egy-egy dolog, amelynek utána kell néznem. Szóval, valahogy így áll össze nálam a dolog.