Kedves Naplóm! Ma Kayla bemutatta nekem Davidet. Annyira jól néz ki! Tökéletesen megértem, hogy Kayla ilyen féltékeny. David annyira helyes és a mosolya egyszerűen csodálatos! De nem szabad erre gondolnom, nem! De ha egyszer annyira helyes! Nem mintha nem lenne mindegy, hogy tetszik-e nekem, vagy sem, hiszen ő úgysem figyelne fel egy ilyen jelentéktelen lányra, mint én. Szóval a barátnőmnek nincs mitől félnie. David nem az a fajta fiú, akinek tetszene egy olyan, mint én. És csak ez számít! Nem érdekes, hogy nekem tetszik, ha ebből úgysem lehetne semmi, ugye? Vagy mondjam meg Kaylanak, hogy bejön a pasija? De vajon mit fog szólni? Lehet, hogy azt hiszi majd, hogy áruló vagyok? Dehát nem tettem semmit! És nem is fogok, hiszen nem is tudnék, mert nem tudom, hogyan kell valakit meghódítani. Ha tudnám, akkor sem tenném, mert nekem a barátság szent. Látszik, hogy szeretik egymást, szóval úgysem tudnék semmit sem tenni. Kayla aranyos lány és nem akarom megbántani. De vajon hazugságnak számít, ha nem mondom meg neki? Vagy pont azzal ártok, ha nem mondom meg? Vagy azzal, ha megmondom? Mit tegyek? Biztosan haragudna, ha megmondom, akkor azért, ha meg nem és kiderül, akkor meg azért. Egyszerűen nem tudom, hogy mit tegyek most. Nem ismerem régóta Kayla-t ahhoz, hogy tudjam, hogy mi lenne a legjobb neki. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha megmondja Davidnek. Annyira szégyellném magam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés