Csoda történt! Na jó, nem is csoda, de valahogy abban a pillanatban annak tűnt. Ma ugyanis beszéltem azzal a lánnyal, akit az első nap ismertem meg. Persze önmagában ez nem nagy dolog, de most ő jött oda hozzám anélkül, hogy odahívtam volna. Éppen a szekrényemnél álltam, mikor egyszercsak odajött és bemutatkozott nekem. Ezt azért nevezem csodának, mert első nap egymás mellett ebédeltünk, de mégsem mutatkoztunk be, most viszont csakúgy odajött és megmondta a nevét. Még kezet is nyújtott, mint a felnőttek. A neve Mary. Aztán kijött velem az udvarra. Éppen szünet volt, úgyhogy volt időnk egy kicsit beszélgetni. Megtudtam, hogy sokan csúfolják a suliban, mert szerintük kövér, de én megmondtam neki, hogy ez nem így van. Ő viszont hajtogatta, hogy ő márpedig kövér, mire én mondtam neki, hogy attól, mert valaki nem nádszálvékony, attól még nem lesz kövér. Megköszönte nekem, hogy ezt mondtam neki. Aztán Kaylara terelődött a szó. Mary észrevette, hogy jóban vagyok vele és megkérdezte, hogy a barátnőmnek tartom-e őt. Én erre azt válaszoltam, hogy: "Persze, Kayla nagyon rendes!" Mary fintorgott egy kicsit, aztán becsengettek és később nem tudtam tőle megkérdezni, hogy miért ez volt a reakciója. Mikor azonban a következő szünetben Kaylával dumcsiztunk, akkor vele beszéltem Mary-ről. Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol róla és erre azt mondta, hogy Mary mindenkit utál, még saját magát is. Pedig szerintem Mary is kedves lány, de mertem ezt közölni Kaylával, hátha felhúzza magát. Mégegy dolog, amit nem merek megmondani neki. Nem értem, miért félek ennyire a véleményétől. Talán azért, mert őt mindenki kedveli a suliban?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés