1. fejezet Reggeli után Sarah felolvasta a többieknek a szórólapon szereplő írást: „SZERETNÉTEK HÍRESSÉG VÁLNI? SZERETNÉTEK, TI VEZETNI A SLÁGERLISTÁKAT? Akkor itt a lehetőség! A legnagyobb hazai tévécsatorna ugyanis elindítja vadonatúj tehetségkutató műsorát, amelyben az a cél, hogy megtaláljuk a Világ Legjobb Popduóját. Olyan két fős együttesek jelentkezését várjuk a Popduó címet viselő műsorunkba, akik tehetségesnek és kitartónak vallják magukat! További információkat www.popduo.com internetes oldalon olvashattok!” - Jade, itt a lehetőség, amire annyira vártunk! Megmutathatjuk, hogy mit tudunk! – fordult testvére felé Sarah. - Igazad van! – helyeselt Jade. - Anya, ugye jelentkezhetünk? – kérdezték egyszerre a lányok. - Mi? Szó sem lehet róla! Azt hiszitek, hogy csak úgy elengedlek titeket egy ilyen műsorba? Mert akkor nagyon tévedtek, nektek itthon van a helyetek! - Ne már, anya! Tudod, hogy ez a legnagyobb álmunk! – nyávogott Jade. - Nem és nem! Ezzel le van zárva a téma! - mondta idegesen Bella, majd kiment a konyhából és még az ajtót is becsapta maga mögött. Pár perc elteltével a lányok a garázsba mentek, ahol hangszereiken próbáltak játszani, de valahogy most nem sikerült nekik. - Azt hiszem, új húrok kellenek ennek a gitárnak - mondta szomorú hangon Jade. - Aha - válaszolt Sarah. - Mégis hogy lehet ilyen? Tudja, hogy mennyire szeretnénk ezt! Tudja, hogy az éneklés a mindenünk. Miért csinálja ezt? Már elég nagyok vagyunk! - fakadt ki Jade. - Nem tudom, de nem ülhetünk itt tétlenül. Meg kell oldanunk ezt a dolgot. Korábban azt mondtuk, hogy ha csak egy kicsi esélyt is látunk arra, hogy igazán megmutathassuk a világnak, hogy mit tudunk, akkor harcolni fogunk érte. Nem adhatjuk fel! Nem várhatunk arra, hogy egyszer majd többen megnézik az internetre feltöltött videóinkat. Valljuk be, nekünk ez a megoldás nem jó. Viszont ha szerepelnénk a műsorban, többen megismernének minket. Meg lenne a reklám, amit mi nem tudunk magunknak csinálni. Ha nem is nyernénk, legalább több rajongót szerezhetnénk, és így nagyobb esélyünk nyílna arra, hogy felfedezzenek minket. Ki kell gondolni valami tervet, hogy anyát meggyőzzük. – javasolta Sarah. - Igazad van! – lelkesedett a húga. – De mégis hogyan csináljuk? – kérdezte. - Talán azzal győzhetnénk meg, amihez a legjobban értünk! Zenével! - mondta a nővér. - Persze! Ez aztán a nagy ötlet! Írunk egy dalt, eljátsszuk a szüleinknek, és talán így rájönnek arra, hogy mi tényleg ezt akarjuk. Különben is biztos vagyok benne, hogy apa is ugyanazt mondaná, mint anya, szóval a dalt mindkettejüknek elő kell adnunk – mondta Jade. - Igen. Mi lenne, ha ma megírnánk a dalt és holnap reggel előadnánk nekik? - Benne vagyok. Akkor lássunk is hozzá! A lányoknak már sokkal jobb lett a kedvük és szerencséjükre ez visszahozta a tehetségüket is, így nem kellett sok idő és meg is tudták írni a meggyőző dalukat. Ezek után csak az volt a kérdés, hogy reggeli előtt, vagy után adják-e elő. Az ebédnél Bella egy szót sem szólt lányaihoz, de figyelte, hogy hogyan viselkednek és nem értette, hogy miért néznek olyan lelkesen. Nem merte megkérdezni tőlük, sőt, szabályosan úgy döntött, hogy ma büntetésként hozzájuk sem szól. „Majd megtanulják, hogy nem tehetnek meg mindent, amit akarnak. Méghogy sztárság! Azt már nem, semmiképpen sem!" - gondolta magában. Este George is hazatért és értetlen ábrázattal sétált be a nappaliba. Máskor ugyanis mindig zajos házba érkezett haza. Volt mikor hangosan üvöltött a zene, a lányok a divaton vitatkoztak, vagy Bella sürgött-forgott a konyhában. De most semmi. Mindenki a saját szobájában volt. A férfi nem is tudta, hogy mit is csináljon, de aztán úgy döntött, hogy bemegy a feleségéhez a szobába. - Szia, édesem! Mi ez a csönd? – vonta kérdőre a nejét. - Tudod, reggel a lányok keresték azt a szórólapot… - kezdte válaszát az asszony. - Igen, és? - Azon az állt, hogy egy tehetségkutatóba keresnek embereket, és ők is jelentkezni akarnak. De én megmondtam nekik, hogy nem mehetnek. - Megértelek, de tudod, hogy mennyire szeretnék ezt. A zene az életük. - Igen, de tudod, milyen a mai sztárok élete. A legtöbbjük nem boldog, mert a sajtó kikészíti őket. Nem akarom, hogy velük is ez történjen. Még túl fiatalok ahhoz, hogy híresek legyenek. Ez még nem nekik való. Talán pár év múlva tudnák kezelni a helyzetet, de most nem hiszem, hogy képesek lennének erre. - Egyetértek veled. Én sem szeretném, hogy bajuk essen. De azt sem akarom, hogy emiatt veszekedés legyen a családunkban - mondta George. - Én sem akartam veszekedni, de akkor is meg kell értetnünk velük a dolgot. - Persze, persze. Ma még egy kicsit durcáskodnak, aztán holnapra el is felejtik a dolgot, majd meglátod!