Már régóta egyedül laktam. Távol költöztem a szüleimtől, ugyanis úgy gondoltam, úgy tanulok meg igazán gondoskodni magamról. Persze tartottam velük a kapcsolatot, hiszen szeretem őket. De be kell valljam, ez azért némileg magányossá tett. Mikor esténként hazaértem a munkából, nem volt kinek panaszkodni, vagy elmesélni a napomat. A pasikkal befürödtem, nem igazán akartak a szexnél többet tőlem. Egy egyszintes lakásban laktam, amelynek lakbérét szerencsére könnyedén ki tudtam fizetni. Kicsit luxusérzetet adott, hogy nem csak egy garzont béreltem ki, noha nem volt olyan sok cuccom, hogy indokolta volna ezt a lakásméretet. Nappal élveztem az ittlétet, de éjszakánként, mikor megébredtem, sokszor féltem. Mindig hallottam valami neszt, de aztán a félelmem alaptalannak bizonyult. Egészen addig az éjszakáig…

Akkor este mindent ugyanúgy csináltam, mint máskor. Megettem a vacsorámat, megfürödtem, belebújtam a pizsamámba és aztán ledobtam magam a tévé elé. Mikor meguntam, bementem a szobámba lefeküdni. De valahogy nem tudtam aludni. Már csaknem éjfélt ütött az óra, de én még mindig ébren voltam. Aztán zajt hallottam. Mintha valaki a zárnál matatott volna. Lassan kiléptem a folyosóra, majd a lépcső korlátja felett átnézve az alsó szintre pillantottam. Ott volt valaki. Az ajtómat becsukta maga mögött, a kezében pedig késnek látszó tárgy volt. Szerencsére nem vett észre, de ereimben megfagyott a vér. Míg odalenn szétnézett, én gyorsan bementem a szobámba és óvatosan becsuktam a szobám ajtaját. Sajnálatomra zár nem volt rajta, ahogy a többi helyiség ajtaján sem. A szekrényembe nem fértem volna be, így az asztal alá kuporodtam. A férfi nem igazán próbálta leplezni az ottlétét, hangosan nyitogatta a szekrényeket. Nem tudtam, hogy mit kereshetett, de nagy szüksége volt arra a bizonyos dologra. Mikor az alsó szinten befejezte a keresést, kezdett fellépkedni a lépcsőn. Csak abban bíztam, hogy nem jön a szobámba. Remegtem a félelemtől. Rettegtem, hogy mikor kinyílik az ajtó, akkor tesz velem valamit. Aztán lenyomta a kilincset. Belépett a szobámba. Megállt a helyiség közepén, a kezében még mindig ott volt a kés, amelyet korábban láttam. Jól ráláttam az asztal alól. Megfordult és meglátott. Én még mindig összekuporodva ültem ott. Az utcai lámpák kintről megvilágították az arcát. Nem ismertem meg őt. Lassan odalépett az asztalhoz és elvett onnan valamit. A nyakéket, amelyet ajándékba kaptam a gazdag exemtől. Már vissza akartam adni neki, meg is beszéltük, hogy ha újra a városban jár, átadom neki. A férfi megfogta az ékszert és belerakta a zsebébe. Rám nézett. A kés még mindig a kezében volt. De nem használta. Megkímélte az életem. Kisétált az ajtón és nem láttam többet.