Dragonov báró mindig különlegesnek tartotta magát. Arról álmodozott, hogy valamikor ő töltheti be majd Drakula gróf szerepét. Tulajdonképpen azért akart báró lenni, mert így közelebb jutott a grófi címhez. Szeretett volna a vámpírok új nemzedékének grófja lenni. Fokozatosan akart előrejutni. Furcsa szokásai, különc viselkedése miatt azonban vérszívó társai nem igazán kedvelték, sőt, mondhatni nevetségesnek tartották. Vadászni is egyedül szokott. Megesett, hogy áldozataiból nem itta meg az összes vért, hanem inkább eltette későbbre. Minden évben ugyanis kivett egy kis szabadságot, így megérte tartalékolni. Általában augusztusra tervezte be pihenőjét. Noha a napra nem mehetett ki, mégis nyaralójában töltötte ilyenkor az időt. Vámpírtársai sosem látogatták meg, viszont igazán különleges vendégeket hívott meg. Szúnyogokat. Ők szintén vérrel táplálkoztak, így volt miről beszélgetniük. Bizony, értett a szúnyogok nyelvén. Mikor a többi vámpírral beszélt erről, csak kinevették, nem hittek neki, és be sem tudta bizonyítani állítását. De ezt nem igazán bánta, hiszen úgy tudott különös kedvtelésével foglalkozni, hogy senki sem szólt bele. Szeretett a szúnyogokkal időt tölteni. Mielőtt még a vendégek megérkeztek, pici kis napozóágyakat is készített nekik saját kezűleg. Az sem zavarta, hogy éjjel tartotta a bulit, igazából csak úgy gondolta, kényelmesebb így nekik. A miniatűr kis tárgyak elkészítése nem volt könnyű feladat, de célja eléréséért hajlandó volt erre is. Különleges poharakban vért szolgált fel társainak. Ez volt az est fénypontja számára. Élvezettel nézte, ahogyan vendégei megfürdőznek az általuk finomnak tartott nedűben. Dragonov báró azonban valami különlegessel is készült nekik. Rovarirtót kevert ugyanis a vérbe. A szúnyogok mit sem sejtve igyekeztek lakmározni, ám rövid idő elteltével belepottyantak az italba. Aki ezt látván felvette volna a nyúlcipőt, az sem húzta sokáig, csak az asztalig jutott. Dragonov báró pedig, mint aki jól végezte dolgát, belekeverte a rovarokat a vérbe. Így készítette el az est igazi finomságát. Elkészült tehát a vérkoktél, amelyet bárminél jobban szeretett. Ha nem hiszitek, járjatok utána... Vagy inkább ne!