Norbert és Boglárka már lassan négy éve voltak együtt. Szerelmük harmóniában telt, noha pénzük sosem volt sok. A lánynak nagy álma volt, hogy egyszer eljusson Párizsba, a szerelmesek fővárosába. Mikor Norbert elérkezettnek látta az időit, hogy nőül kérje kedvesét, egy igazán gyönyörű és romantikus leánykérést tervezett. Szerette volna valóra váltani szerette álmát, ám nagy vagyon híján alaposan át kellett gondolnia a dolgokat és abból gazdálkodni, amije van. Így hát azt gondolta ki, hogy ha már nem mehetnek el Párizsba, akkor a szerelmesek városát hozza el neki. Szerencsére segítőkész családja és barátai voltak, így korábbi általa tett szívességekért most végre ő is kérhetett tőlük valamit. Norbert mindig is segítőkész volt másokkal szemben, a szívességekért azonban soha nem várt semmit, Egészen mostanáig. Bár tudta, hogy a szívességekből valami olyat hozhat létre, amellyel valóra válthatja egy számára fontos személy álmát. Tudta, hogy a leánykérésnek különlegesnek kell lennie, így igyekezett a legjobbat kihozni a dologból. A húgának köszönhetően gyönyörű cupcake-ek várták a szerelmeseket, míg a dekoráció csakis Norbert feladata volt. Egy gyönyörű, Eifffel-tornyot ábrázoló plakátot rendelt az internetről, azt helyezte ki szülei garázsába. Szerencsére az édesapja és az édesanyja örömmel adták át ezt a helyet az eseménynek, hiszen Boglárkát ők is megszerették, tudták, hogy gyermekük méltó társra talált. A garázs közepére helyezte az asztalt, amelyen csodálatos virágok kaptak helyet. Egyik jó barátjának húga dolgozott egy virágboltban, így neki köszönhette a csodálatos növényeket. Az elhelyezésük azonban Norbert feladata volt. Az asztal közepére csokrot rakott, több virágot pedig szirmaira tépett és elszórt a földön a bejárattól az asztalig. Elővette a legszebb tányérokat, így a sütemények azokon kaptak helyet. Már minden készen állt. Úgy kirittyentette magát, ahogy csak tudta. Felvette a legelegánsabb ingét, valamint előtte kedvesét is megkérte, hogy öltözzön csinosan. Bár igazából úgy volt vele, hogy szerelme pólóban és farmerban is csodálatosan fest. De persze azért ennek az alkalomnak meg kell adni a módját. Boglárka gyanútlanul ment a helyszínre, nem tudta,hogy miért pont ott találkoznak. Senki sem volt kint. Egy üzenetet kapott aztán a telefonjára, amelyben az állt, hogy kopogjon, amint megérkezik. A lány így is tett. Az ajtó aztán kinyílt. Norbert ott állt az asztal mellett egy szál rózsaszín tulipánnal a kezében. Ez volt Boglárka kedvenc virága. Széles mosollyal az arcán nézte a fiatal lányt, aki egész testében remegett, annyira izgult. Szinte már egyértelmű volt, miért is kellett idejönnie, Norbert arca mindent elárult, de mégsem szólt semmit. Lassacskán odalépett szerelméhez, aki átadta a virágot. Lágy csókot lehelt a férfi kedvese arcára, amely gyorsan viszonzást kapott. Norbert tenyere meglehetősen izzadt az izgalomtól. Hátrahúzta az egyik széket, majd a lány helyet foglalt,utána pedig ő is.
- Csodálatos a díszítés. Olyan szép plakátot raktál ki. Mintha elhoztad volna nekem Párizst – jegyezte meg Boglárka.
- Igyekeztem. Tudom, ez így nem Párizs, de ígérem, valamikor elviszlek oda – mondta a férfi, majd megcsókolta szerelme kezét.
- Ha sosem járhatok ott, az sem gond. Nekem ez szebb, mint bármelyik álom. A legfontosabb, hogy itt vagy velem – vallotta be őszintén a lány.
Megették a tányérukon lévő süteményt, ám az izgalomtól nem igazán volt étvágyuk. Mikor befejezték, Norbert odament Boglárkához, megfogta a kezét, majd a lány felállt. Norbert elővett a zsebéből egy aprócska dobozkát. Féltérdre ereszkedett az ifjú hölgy előtt, aztán kinyitotta a dobozt, amelyben egy gyönyörű gyűrű volt. Boglárkának örömében könnybe lábadt a szeme.
- Boglárka… - a férfinek elcsuklott a hangja izgalmában, de igyekezett folytatni – Nem tudom eléggé megköszönni azt, hogy ilyen hű társam vagy, hogy mindig a segítségemre vagy, hogy ennyire szeretsz engem… - megfogta szerelme kezét – Szeretném, ha hivatalossá tennénk a szerelmünket. Tudom, hogy beszélgettünk már arról, hogy a papír nem a legfontosabb, hogy anélkül is teljesek vagyunk, de úgy érzem, hogy azért mégis ahogy én, úgy te is arra vágysz, hogy a családjaink és barátaink előtt is kimondhassunk a boldogító igent, hogy azt mondhasd, a férjed vagyok, én pedig azt mondhassam, a feleségem vagy… - nagy lélegzetet vett – Drága szerelmem, légy a feleségem! - zárta aztán rövidre a dolgot.
- Igen, szeretnék a feleséged lenni - mondta ki boldogan a lány, majd boldogságtól könnyes szemmel Norbert felhúzta az ujjára a gyűrűt.
A férfi ekkor felállt és szenvedélyes csókban forrtak össze. A köztük lévő szerelem ezen a csodálatos helyen még szebb lett. Tudták, hogy ezek után még jobb dolgok várnak rájuk. Izgatottan várták tehát közös jövőjüket, hiszen annyira fontosak voltak egymásnak és bíztak abban, hogy ez így lesz, míg világ a világ.