|
Nem akarom abbahagyni az írást! |
|
2024.12.26. 20:00 |
Sok negatív kritikát kaptam eddig. De nem akarom feladni. Továbbra is írni fogok, mert tudom, van valahol valaki, akinek tetszeni fog, amit írok, jelenteni fog neki valamit. Lehet, hogy a többségnek továbbra sem fog tetszeni, de úgysem nekik írok. Én büszke vagyok az eddigi írásaimra. Lehet, hogy nem profik, én sem vagyok az, de nem baj. Írni fogok. Jövőre pedig több új történetet is szeretnék nektek megmutatni. A korábbiak nyomtatott változatát a vickykonyv.mozello.shop oldalon tudjátok megvásárolni. Az e-könyvekért pedig az ekonyv.hu oldalra érdemes benézni!

|
 |
Szavazzatok a Csak csók? című novellámra! |
|
2024.12.10. 15:00 |
Képzeljétek, a Csak csók? című novellámra lehet szavazni az Év Könyve 2024 oldalán! Igaz, beküldtem más művemet is, de csak ez került be. De már ez is valami. Ha olvastátok már, tetszett is nektek, akkor kérlek, szavazzatok az Ifjúsági irodalom kategóriában a művemre! Ha még nem olvastátok, de tetszik a borító, akkor abban a kategóriában is kaphat szavazatot! Előre is köszönöm. Van itt hozzá link is:

|
 |
A Hawaii nyár Hallmark-filmként |
|
2024.12.03. 10:25 |
Sokszor gondolkozom azon, milyen remek lenne ha megfilmesítenék valamelyik művemet, például a Hawaii nyárt. Bevallom, én ezt leginkább úgy tudnám elképzelni, ha nem más, mint a Hallmark Channel filmesítené meg. Hiszen ez egy családi történet, van benne romantika is, úgyhogy szerintem abszolút passzolna hozzá. Igen, tudom, nagy álmok. De néha elgondolkozik ilyenen az ember. Vagy legalábbis én. Milyen remek is lenne! Hm, szép álmok...

|
 |
Néha úgy érzem... |
|
2024.11.24. 08:35 |
Néha úgy érzem, nekem nem sikerülhet. Már évek óta írok, de még mindig könnyedén meg tudom számolni, hányan olvasták a műveimet. Tudom, nem vagyok profi, nem tartozok kiadóhoz, de korábban azt hittem, mostanra azért már nagyobb lesz az olvasótáborom. Az eddigi legolvasottabb művem a 3 nap Cipruson című e-novella, ezt azért negyvenen letöltötték már, de valahogy a többi igencsak elmarad tőle. Érdekes különben, mert pont ezt a novellát csak azért írtam, hogy abban az évben is legyen megjelenésem, sőt, három nap alatt hoztam össze, tehát korántsem dolgoztam vele annyit, mint a többivel. Így felvetődik bennem a kérdés: Miért nem érdekel szinte senkit az, hogy mennyi energiát fektetek a könyveimbe? Volt olyan regényem, amit évekig írtam, a legtöbbet hónapokig, és még ott vannak az utómunkák is, amelyeket én csinálok. Tudom, a legtöbb embert az zavarja, hogy ezeket én csinálom. De nincs más választásom. Fogalmam sincs, hogyan népszerűsíthetném az írásaimat, amíg ezt nem tudom, addig nem költhetek százezreket. Merthogy az úgynevezett szakemberek sokat kérnek. Az pedig más helyzet, hogy a magukat szakembernek nevezett valakik sem mindig azok. Elkérik a sok pénzt, ami még a történet sikeressége esetén sem térül meg, sőt, így is ráfizetés, aztán mégis tele van hibával az egész mű. Hogyan találhatnék olyan olvasókat, akik nyitottak felém? Akik nem azt nézik, hogy nem kiadónál jelentetem meg a műveimet? Próbálkoztam már szórólapokkal, de nem jött be, és bár ez kisebb anyagi ráfordítással járt, mégis ráfizetés volt. Ugyanez a helyzet a Facebook-reklámokkal is, hiszen bár olcsóak, nem kifizetődőek, ha semennyi vevőt nem sikerül így találnom. Írói csoportokban hiába reklámozok, mert mindenki csak a saját műveivel van elfoglalva, ha nem, akkor pedig keményen be is szólnak, támogatás helyett többen inkább a kritikának sem nevezhető megnyilvánulásokat válasszák. Neveztem az idén megjelent műveimet Az Év Könyve versenyre is, de nemhogy nem indult el máig sem a szavazás, be sem raktak a jelöltek közé (tudom, hogy nem nyerhetek, de ez ingyen reklámot jelentett volna). Írtam e-mailt hónapokkal ezelőtt az általános iskolának, ahová jártam, hogy nem vihetném-e be hozzájuk a Hawaii nyár című könyvemet, hátha néhány diák megvenné, de még válaszra sem méltattak. Írtam középiskolás ingyenes magazinnak, hátha tennének közzé cikket a művemről, de ők sem válaszoltak. Próbálkoztam már a munkahelyemen a dolgozóknak járó újsággal is, de eddig ez sem jött össze. Néha eszembe jut, hogy valamelyik helyi sajtóorgánumnak is írhatnék (bár most nincs friss megjelenésem, azt ugyebár olyankor kellene), de nem merek, hátha megint csalódok. Nyomtatott könyvet jobbára csak ismerősök vesznek tőlem (vagy kérnek kölcsön elolvasásra), idegenek inkább csak letöltenek, de mint fentebb említettem, azok is kevesen. És bevallom, azt szeretném, ha idegenek akarnák a nyomtatott könyveimet. Persze örülök annak is, ha ismerősök veszik meg, csak akkor van bennem valami olyasféle érzés, hogy mi van, ha ezt szánalomból teszik, ha igazából nem is érdekli őket az írásom. Utálom a szkeptikus énemet, de hozzám tartozik, és sajnos lehet, hogy neki van igaza. De azt tudom, hogy minden író volt kezdő, és azt is megtapasztaltam, hogy ezt sokan elfelejtik, hogy ha befutnak, akkor már nem akarnak segíteni azon, akinek ez még nem sikerült. Mert ilyen világot élünk. Mindenki csak saját magával van elfoglalva. Tudom, ezzel a bejegyzéssel én is saját magammal foglalkozom, de úgy érzem, kijár nekem a nyavalygás, amikor én igyekszem másoknak segíteni. Persze rengeteg hibám van (könyvet lehetne írni belőlük), de az emberek elfelejtették, iskolás koromban hányszor adtam oda a leckét, pedig másnak is ugyanannyi ideje lett volna megírni, mint nekem. Hányszor segítettem a dolgozatok írása közben, pedig azzal magamtól kellett elvennem az időt. Hányszor próbáltam elmagyarázni például a matekot annak, aki nem értette, pedig azt az időt másra is fordíhattam volna. Hányszor elmentem mások helyett a büfébe. És most, hogy gyárban dolgozom, hányszor beállok a helyükre, ha kimennekk, miközben én igyekszem csak akkor kimenni, ha tényleg muszáj. Hányszor dolgoztam olyan helyett, aki kiment bagózni és elfelejtett visszajönni. És milyen sokszor tettem közzé bejegyzéseket más írók műveiről, hátha ezzel segíthetem őket. Úgyhogy elnézést kérek mindenkitől a nyavalygásomért, úgy érzem, lesz még ilyen a jövőben. Mert valahogy a Sors nem akarja, hogy olvassák a történetemeimet. Valahogy minél többet dolgozom a könyveimen, annál kevesebb olvasóm van. Mintha az emberek nem értékelnék a befejektetett energiát, vagy nem is tudom. Persze nem tudhatják, mennyit dolgozom velük. De elárulom nekik: nem keveset. És van olyan sejtésem, hogy ezeket a sorokat sem fogják végigolvasni az emberek. Sokszor olyan, mintha csak magamnak írnék. Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy szeretek történeteket alkotni, szóval nem felesleges munka. Csak ott van a fanyar érzés, hogy nem akarják megismerni őket. A történeteim az életem részei, hozzám tartoznak, így ez olyan, mintha senkit sem érdekelnék. Nem kell nekem több ezer olvasó. Ha százan akarnának tőlem nyomtatott könyvet, nekem is is remek lenne. Nyilván örülnék annak, ha többen akarnák, ha ott lehetnének a könyveim a boltok polcain, de tudom, ez túl nagy álom nekem. Hiszen a kiadóknak sem kellenek a műveim. Tudom, ezekkel a mondatokkal sem leszek népszerűbb, mert valamikor azt olvastam, hogy egy írónak nincs joga nyavalyogni, olvasókat pedig csak akkor lehet szerezni, ha mindenki a legjobb oldalát mutatja, mindennel elégedett, elfogadja azt is, ha valaki azt írja, sz@r, amit csinál. De én nem iylen vagyok. Az építő kritikát elfogadom, igaz, sokáig rágódok rajtuk. Meg azt is megértem, ha valakinek nem tetszik a művem. Mert mindenkinek más tetszik. De nem fogom elfogadni, ha sz@rnak nevezik a munkámat, bírálják ismeretlenül a személyiségemet. És nem fogom azt írni az írói oldalamon, hogy az írással kapcsolatos dolgok könnyűek, mert nem azok. Úgyhogy ismételten elnézést kérek a nyavalygásomért azon kevés embertől, aki veszi a fáradtságot, hogy ezt elolvassa!
|
 |
Fény a sötétségben |
|
2024.11.10. 08:00 |
Korábban már beszámoltam nektek arról, hogy írtam egy könyvet egy olyan nőről, akit bántalmaz a férje. Nos, bár magát az írást befejeztem, még a begépelés elején tartok, hiszen füzetbe írtam, illetve azt követően utómunka is lesz, így még várat magára a megjelenés. Mivel azonban néha olyan borítókészítős hangulatban vagyok, így ehhez már készítettem egyet. Úgy gondoltam, megmutatom itt, érdekelne, hogy bejön-e nektek, vagy sem. Mielőtt pedig valaki kritizálna, nem biztos, hogy ez lesz a borító, ez csak terv. De ha nektek is tetszik, mint nekem, akkor esélyes, hogy ez kerül a történet elejére. Vélemények?

|
 |
Az Év Könyve 2024 |
|
2024.10.20. 20:00 |
Jelöltem idén megjelent műveimet Az Év Könyve 2024. versenyen. Tudom, hogy nyerni nincs esélyem, hiszen kevés olvasóm van, viszont az is reklám, ha bekerülök a jelöltek közé. Bár az első selejtező november 1. és 10. között lesz, tovább meg úgysem jutok, azért legalább néhány napig ott lesznek a történeteim a híres íróké között, ami azért reklám nekem. Bízom benne, hogy elfogadják a jelentkezésemet, így pedig ott lehetnek néhány napig a könyveim a híresek között. Aki viszont olvasta már a Szökevény hercegnő, a Hawaii nyár, vagy éppen a Csak csók? című könyveim valamelyikét, és tetszett is neki, azt kérem, hogy szavazzon majd rám! Szavazni november 1-jétől lehet a https://azevkonyve.hu/ oldalon. Előre is köszönöm nektek!

|
 |
Jövőre jön a Hawaii Napló! |
|
2024.10.15. 15:00 |
Jövőre megjelenik a Hawaii Napló című novellám. Korábban írtam már róla nektek néhány sort, de eddig a borítót még nem mutattam meg. Viszont úgy gondoltam, ideje megosztani veletek. Különben a novella csak e-könyv formájában fog megjelenni, természetesen a rövidsége miatt. Hogy miről szól? A főszereplő egy olyan lány, aki ki nem állhatja Hawaiit, azonban a családja oda viszi őt nyaralni. Sőt, még a mobiltelefonját is hanyagolnia kell a nyaralás során. Természetesen a történetnek megvan a maga tanulsága, de könnyed módon tálalva, méghozzá naplószerűen. Később majd írok még róla több infót.

|
 |
Az írók viszonyulása |
|
2024.10.09. 03:00 |
Mostanában kezdek kevésbé foglalkozni az íróknak elindított csoportokkal. Az ok pedig nem más, minthogy azt látom, már ott is folyik a bunkóskodás. Néhány nappal ezelőtt például valaki közzétett az egyik írásából egy részletet és keményen beszóltak neki. Igen, voltak benne hibák (főként helyesírási), de negatív véleményt is meg lehet fogalmazni normálisan. Itt azonban nem ezt tették. Gúnyolódtak rajta és kőkeményen megalázták. Mégis hogyan tehetnek ilyet az emberek? Miért nem lehet azt írni neki, hogy van még mit fejlődnie, vagy csak tényszerűen megfogalmazni a hibákat? Helyette inkább volt, aki azt írta, hogy sz@r, meg ilyesmi. És persze ott voltak a gúnyolódó emojik is. Mindez pedig egy írói csoportban. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy az írás miatt többet érnek. Kedves írók, ez nem így van! Nem érünk többet, mint mások! És azokat a társainkat, akik nyilvánosságra hozzák az írásaikat, nem támadni kell, hanem ösztönözni, tanácsokat adni, ha negatív kritikánk van, azt pedig tisztelettudóan megfogalmazni! Nekem is megjegyezte már valaki (meglehetősen lekezelő és bunkó módon), hogy semmi keresnivalóm az írók világában. Én viszont úgy gondolom, az ilyen lekezelő és bunkó embereknek nincs helyük az írók világában! Sokan azt mondják, a könyvek tanítanak. Igen, így is van, de ezek szerint nem mindenki fogja fel őket (meg különben is, szerintem a filmek és sorozatok is rengeteg tanulságot tartalmaznak, esetenként többet is, mint a könyvek). Olyan nehéz tisztelni azokat, akik ugyanazt a rögös utat válasszák, mint mi?

|
 |
Nyerd meg a Hawaii nyárt e-könyvként! |
|
2024.10.06. 22:00 |
|
 |
Ajándékba kapod a Hawaii nyárt e-könyvként! |
|
2024.09.12. 05:00 |
Ha vasárnapig rendelsz legalább egy nyomtatott könyvet a webáruházamból (https://vickykonyv.mozello.shop/), akkor jövő héten elküldöm neked e-mailben a Hawaii nyár című történetet e-könyvként. Őszinte akarok lenni: eddig még senki sem rendelt onnan, bár tudom, így is nehéz vevőket találni, de hátha valaki ettől az akciótól kedvet kap hozzá. Ezzel a borítóval kapja meg az illető az e-könyvet:

|
 |
| |